„Öreg királyunk azért olyan egészséges, mert mindennap megiszik egy üveg tokaji bort – mondogatták Magyarországon abban az időben, amikor Ferenc József hosszú uralkodása folytán mindenféle legendákba, anekdotákba, mesemondásokba keveredett.” – jegyezte fel Krúdy Gyula. S valóban, aligha van ásványi anyagokban és penicillinben gazdagabb bor a tokajinál, olyannyira, hogy a 20. század első felében orvosság gyanánt a patikákban is kapni lehetett az aszúborokat.
Tokaj-Hegyalján a filoxéra-járvány után három szőlőfajtát telepítettek újra. Hetven százalékban furmint található a borvidéken, a maradék harminc százalék részben hárslevelű, részben sárgamuskotály. Az elmúlt években jelent újból meg a kövérszőlő, a zéta (Oremus) és a gohér. Mindegyik szőlőfajta alkalmas az aszúsodásra.
A legenda szerint a török hódoltság idején egyik évben az emberek a harcok elől elmenekültek, s csak október végén térhettek vissza, amikorra a szőlőszemek aszúsodásnak indultak. Abban az évben a bor különlegesen jól sikerült – azóta kezdődik a szüret a Tokaji Borvidéken Simon-Júda napján (október 28.). Így születik a két legjelentősebb fajtabor, a Tokaji Furmint és a Tokaji Hárslevelű, karakteres fehérborok, valamint a Sárgamuskotály, amely a jellegzetes muskotály-aromát elegáns savakkal párosítja. A kései szüretelésű borokhoz a túlérett (néha részben botritiszes) szőlőt viszont még Simon-Júda napjánál is később, november végén szüretelik le, ezért ezeknek a boroknak a cukorfoka meglehetősen magas, miközben kellemes, gyümölcsös az illatuk.
A 16. század derekán jelent meg az írott forrásokban először a tokaji aszú említése. Nevét a Hegyaljára jellemző aszúsodás után kapta. Ez a különleges minőséget adó túlérési folyamat csak hosszú és meleg őszön következik be. Az esőtől felrepedt, sérült bogyókat gyorsan megtalálja a Botrytis Cinerea, a szürkepenész. Ha a fertőzés után az idő szárazra fordul, a kezdődő szürkerothadás úgynevezett nemes rothadásba megy át a vastagabb héjú, ép szőlőszemekben is. Az így töppedt bogyó cukortartalma jelentősen megemelkedik. A szüretelés során az aszúszemeket különválogatják, s egyes borászatok aszútésztát csinálnak belőle. Ebből, vagy az aszúszemekből annyi puttonnyal vesznek, ahány puttonyos bort szeretnének készíteni, amihez egy gönci hordó (136 liter) bort vagy mustot öntenek, majd kb. 12-48 óráig áztatják, keverik. Ha letelt az áztatásra szánt idő, a bor felületére emelkedett aszútésztát vagy kalapot eltávolítják. A hagyomány szerint az aszút annyi évig érlelik kis méretű hordókban, ahány puttonyos – a mai előírások szerint minimum három év érlelés után lehet palackozni.
Az aszú mellett a borvidék másik jellegzetes borkülönlegessége a szamorodni. A lengyel eredetű szó jelentése: ahogy termett. A részben aszúsodott fürtökből készül, az aszúszemek kiválogatása nélkül. Emellett különleges bor a borvidéken a tokaji Fordítás, amely úgy készül, hogy az egyszer már megáztatott és kipréselt aszútésztára új alapbort öntenek, hogy a még benne lévő cukrot és aromaanyagokat kioldják. A máslás száraz bor, ami úgy készül, hogy az aszúborok seprőjére újból mustot öntenek és kierjesztik azt.
Az eszencia a borvidék legkülönlegesebb terméke. Ez az aszúszemek saját súlya alatt lecsöpögő, mézédes nektár a világon egyedülálló ritkaság. Az eszencia rendkívüli töménysége miatt évek alatt is csak néhány alkoholfokot ér el.
A tokaji borok hagyományosan oxidatív eljárással készülnek, tölgyfahordókban érlelik, ennek köszönhetik különleges zamatukat. A helyi pincék falát nemespenész fedi – minél több bor van a pincében, annál vastagabb és feketébb ez a puha penészréteg. A pincékben télen-nyáron állandó a hőmérséklet, kb. 12-13 fok. Tokaj-Hegyalján két típusú pince terjedt el, az ásott és a lyukpince. Az előbbi a házzal megegyező alaprajzú boltozott tér volt, a ház tornácáról lehetett megközelíteni. A lyukpince nem kapcsolódott az épülethez, a föld felszíne felett csak egy kőből rakott kapuépítmény volt fa vagy acélajtóval. A borvidék pincéinek 80-85%-a ilyen. A legértékesebb pincetípus az évszázadok során az egymás közelében lévő lyukpincék összekapcsolásából létrejött pincelabirintus.
